Honismereti kirándulás - 2026. május 16.

A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete fontosnak tartja, hogy a felnövekvő nemzedék és az itt élő nagycsaládok is értékeljék hazánk kincseit, történelmét. Ezért is szervezünk honismereti kirándulásokat, amely lehetőséget ad ezek megismerésére. 

A legutóbbi ilyen programra 2026. május 16-án került sor, Salánk - Bilke - Dolha - Iza útvonalon. Az ötven fős csapatot Nagy Sándor kalauzolta el erre a tájra. Az alábbiakban az egyik résztvevő házaspár, Dávid Árpád református lelkész és felesége Nóra, KMNE helyi összekötő beszámolóját olvashatják.

Nagyon vártuk már a napot, hogy a meghirdetett honismereti kiránduláson részt tudjunk venni. Családunk korán reggel útnak indult, hogy Beregszászban csatlakozhasson a többi kirándulóhoz. Mi első ízben vettünk részt ezen a programon.

Utunkat imádsággal kezdtük el, miután felvettük a Nagymuzsalyból és Csetfalváról érkező családokat. Első megállónk Salánk volt, ahol a salánki tájházat tekintettük meg, Kész Margit egyetemi tanár vezetésével. Láttuk a régmúlt világ nyomait, értékeit és hallhattunk a salánki életmód jellegzetességeiről. Csapatunk túravezetője Nagy Sándor volt, aki utunk során részletesen bemutatta környékünk útba eső nevezetességeit. Minden hasznos információval ellátott bennünket. Nagyon sokat tanulhattunk kis hazánk eddig nem ismert értékeiről. 

A következő megállónk Bilke volt, ahol megtekinthettük Kroton szobrát, aki bilke szülötteként, mint a XX. század legerősebb embere, bejárta a világot, és végül hazatért. A helyi görögkatolikus templomban Orosz Péter Pál vértanú boldoggá avatásának részleteiről mesélt a helyi egyházi képviselő. 

Bilke után Dolhán tekintettük meg az első kuruc csata emlékére állított turulmadaras emlékművet és a helyi Teleki kastélyt. Itt kicsit tovább maradtunk. Mindenki élvezte a kellemes időt. Félve indultunk el reggel, mert eléggé esősnek ígérkezett a nap, de igazi kirándulóidőt kaptunk. 

Turánk utolsó állomása Iza volt, ahol a helyi mesterek fonott remekművei között válogathattunk. Túravezetőnk mesélte, hogy azért alakult ki itt ez a mesterség, mert a törékeny üvegkorsókat a XIX. században a szállítás során így akarták megőrizni, hogy ne sérüljenek. Utunk végén visszaérkeztünk Beregszászba és kellően elfáradva, de maradandó élményekkel gazdagodva térhettünk haza otthonainkba.

Köszönjük a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Egyesületnek a szervezést, túravezetőnknek és segítőinknek az áldozatos munkát, és minden résztvevőnek, hogy együtt tölthettük el ezt a szép napot. Tegye Isten áldottá továbbra is munkájukat!  

Dávid Árpád és Nóra